Robogó történelem

A robogó születése azokra az időkre esik, amikor mindenkit megragadott a géppel való utazás lehetősége.
A 19.század elején már adottak voltak a technikai feltételek egy főleg városi forgalomban használatos, takarékos és viszonylag kényelmes jármű megépítésére, de az első robogószerű szerkezetek zajosak voltak és gyengék.
Nehéz eldönteni melyik járművet lehet az elsőnek nevezni, hiszen magának a robogónak a meghatározása sem egyszerű. Ezek a járművek igazi scooterek voltak, tehát rollerek, hiszen amit angol nyelvterületen scooternek, rollernek neveznek, az nálunk robogóként ismert. A motor valamelyik kerék fölé került, a vezető állt, járművét betolással indíthatta. A gázt a kormányról lehetett szabályozni, a motor lánccal hajtotta  a kereket. 
Némelyiket ellátták segédkerékkel, hogy az indulás és a megállás során csökkenjen a borulásveszély. Később már fotelszerű üléseket és lábdeszkát használtak.

A készítők kezdettől számítottak a női vásárlókra. Fontos volt a nyitott váz, hogy szoknyában is illedelmesen ülhessenek, a burkolat, amely megvédte a ruhát a kosztól. A társadalmi forradalom ilyen szempontból a robogó és a robogógyártók kezére játszott, az új vásárlói réteggel.

A gazdasági világválság és a nagyvárosok egyre zsúfoltabb forgalma hatására Amerikában kitört a robogómánia, ami megihlette az olasz tervezőket is. Elsőként a FIAT tervezett Olaszországban robogót. Le kell tehát számolni azzal a közhellyel, hogy a második világháború után a Piaggio gyár tulajdonosa kiállt az udvarra azon töprengeni mit is kezdjen a nyakán maradt repülő kerekekkel. Így a Piaggio-Vespák gyártása kezdődött, nem  a robogóké.

A második világháború után a hadiüzemekből több is választotta a motorkerékpár gyártást: az angol BSA, a német BMW és a belga FN is. Ide lehet sorolni a Piaggio-t is, amit, 1884-ben alapított Rinaldo Piaggio.

A robogómánia Japánban is gyorsan hódított, a FUJI 1946-ban dobta piacra a Rabbit modellt. A Mitsubishi 1948-tól gyártotta Pigeon nevű szerkezetet. A Honda 1964-ben jelentkezett az első robogóval a 220 ccm-es Juno KA nevű, 9 lóerős géppel.
A műanyagok megjelenésével és a technológia általános fejlődésével a vezető japán gyárak (Yamaha, Honda, Suzuki) olyan megbízható és egyszerű szerkezetet hoztak létre, amelyet a kereslet erősödésével egyre nagyobb számban adnak el a  piacon.
A japán betörés felrázta az olaszokat és a nyolcvanas évek közepétől az olasz robogóipar a másodvirágzását éli.